Bár a podcast szó nagyjából a web 2.0-val egykorú lehet, az utóbbi már avíttas, és már nem is használjuk, az előbbi most kezd igazán divatba jönni. A technológiai iparból nehéz lenne példát mondani olyan technológiára, amely tíz-tizenöt évvel a kifejlesztése után fut csak be, pedig a podcasttal éppen ez a helyzet. Már a kétezres évek elején, az iPodra való zenemásolgatásra szolgáló iTunes program is kezelte a podcastokat, amelyek nagyon kényelmes módot biztosítottak arra, hogy egy-egy minket érdeklő műsorra feliratkozzunk, így a programban magától megjelenjenek az újabb epizódok.

Akkoriban az internet még nem volt ennyire gyors, mint manapság, azonban a tipikusan egy-másfél órás hangzóanyagok letöltése már akkoriban sem igényelt méregdrága felszerelést, legfeljebb az eszközök tárkapacitása volt kisebb, és még vezetéken keresztül kellett másolgatni a fájlokat, ahelyett, hogy az eszköz közvetlenül streamelnénk őket akár mobilneten, akár wifin keresztül. Aki öt évvel ezelőtt podcastot hallgatott, általában külföldi műsorok címeit emlegette, mostanra viszont már annyi magyar nyelvű podcast működik, hogy ha még akkor is mindig érkezik új muníció, ha folyamatosan ezeket hallgatjuk.

Tehát a podcast-hallgatással ki tudjuk váltani a hagyományos rádiózást, hiszen – urbánus környezetben élőként – ma már nem a híradóból, hanem online hírportálokról értesülünk a friss hírekről, zenét pedig Spotify-on vagy hasonló szolgáltatáson hallgatunk, a rádió pedig elsősorban a beszélgetős műsorok optimális terepe. Ezeket ugyanis ugyanúgy tudjuk akár főzőcskézés, akár sport vagy vezetés közben is hallgatni, miközben a szemünkkel másra kell figyelnünk – bár sokan már például YouTube-ot is “hallgatnak”, bár a kikapcsolt képernyő melletti hallgatáshoz prémium előfizetésre van szükség.

2021-ben fontos mérföldkőhöz ért a podcast-közösség: maga Friderikusz Sándor is podcastolni kezdett: bár első adása inkább nosztalgia vlogra hasonlított, a későbbi műsorok esetében valószínűleg belátta, hogy a kevesebb néha több, nem szükséges archív bejátszásokkal tarkítani egy olyan műsort, amelyet a közönség jelentős része nem néz, csupán hallgat (a podcast YouTube-on, Facebookon és podcastplatformokon egyaránt elérhető).

Örvendetes, hogy ma már itthon is szép számmal készülnek jó értelemben véve amatőr podcastok, és ezek jelentős hányadát hallgatóbarát minőségben, jó minőségű beszédmikrofonnal veszik fel. Az idősebb hallgatóknak egyedül ahhoz kellhet hozzászokniuk, hogy a rádióval ellentétben a podcasterek nem feltétlenül jártak beszédtréningre, nem profi riporterek, cserébe viszont lehet, hogy épp a kedvenc hobbinkról beszélgetnek, amely még a közszolgálati rádióban sem feltétlenül kapna saját műsorsávot. Ettől még számunkra érthető módon nagyon is érdekes lehet.

Az IAB szerint jelenleg 250 ezer körüli podcast-hallgató lehet itthon, tehát még bőven van hova bővülni, de az, hogy egyre több rádióműsor is elérhető ebben a formátumban, elég jó jel. Igazából nem is értem, hogy ha valaki már idejét, erőforrását szánja a műsorkészítésre, akkor miért nem szán még rá extra tíz percet a podcast-verzió feltöltésére. A hirdetők mindenesetre már itthon is felfedezték a platformot, az egyik jelentős podcast-saleshouse már nem a hangfájlba “beégetett” hirdetést is kínál, így egy-egy kampány nem csak a podcastok aktuális, hanem korábbi epizódjaiba is bekerül. Most új szakaszba lépnek a podcastok,hiszen az Apple és a Spotify is indítja az előfizetős konstrukciót, de pár év alatt a YouTube esetében is kialakultak a működőképes gyakorlatok, a podcastok esetében is be fog állni az egészséges mértékű szponzoráció az amerikai piacon kínált, számomra túlságosan invazív hirdetésekhez képest.