Kylie Jenner első Instagram posztjának eredeti JPEG-e vagy egy aranyos 3D-s cica GIF érhet többet NFT-ben?
Kezdjük az alapvetésektől. Az NFT annyit jelent, mint „non-fungible token”, tehát nem helyettesíthető token, ami a blokklánc technológiának köszönhetően egyszeri és megismételhetetlen a kriptovaluták világában és aminek tulajdonosait egyszerűen tudjuk követni egy decentralizált/elosztott adatbázis-hálózatban. Az NFT tokenek metaadatokkal rendelkeznek, így meg tudjuk határozni mi az adott NFT célja, ki az alkotója, mitől lesz különleges. Emellett korlátozni is lehet mennyiségüket és ami még fontos, hogy oszthatatlanok (nem lehet SAT-re osztani, mint a Bitcoint). Egyszerűen lefordítva: egy JPEG fájlnak már lehet tulajdonosa, így a digitális művészet – és minden, ami digitális formátumban létrehozható – fénykorát élheti.
A következő kérdésünk ezek után: milyen digitális produktumokat lehet monetizálni? Gyakorlatilag mindent: Jack Dorsey és a Twitter platform első tweetjét, NBA kártyákat, MOPA és FPS játékok skin-jeit, Trump vs. Hillary grafikákat, Formula-1-es autó 3D-s modelljeit, és még sorolhatnánk. Így bátran állíthatjuk azt, hogy bármilyen digitális formátum, ami (jobb esetben) erős kulturális relevanciával bír, már NFT-re váltható.
Ebből is adódik a többi: Kylie Jenner vajon mikor fogja élete első Instagram posztját eladni? Brandek híres kampányfotóit mikor fogják először NFT tokenre váltani? A kommunikációs ügynökségek köthetnek olyan szerződést, ha később NFT-ben kerül eladásra egy-egy kampányfotó, akkor részesedjenek belőle? Egy leftover kreatívot, amit nem választottak ki, kreatívok eladhatják NFT-ben, ha a szerződésben nem áll az, hogy az adott kreatív kinek a tulajdona? Mi van a hangfájlokkal? Egy jól sikerült kampányzenének az eredeti MP3-át is eladhatja egy ügynökség vagy brand? Ez csak gyűjtők számára érdekes vagy később ezt a tulajdonjogot is lehet monetizálni? Bérbe lehet adni egy eredeti JPEG-et vagy videót egy eseményen való vetítésre? Miért számít nekünk, hogy ki a tulajdonos, ha úgy is könnyen reprodukálható?
Ezek a kérdések egyelőre megválaszolatlanok, a jogi környezetben való létjogosultságuknak kiharcolásáért pedig minden iparágnak fel kell tennie ezeket a kérdéseket. Egy biztos: a (digitális) tartalomgyártók most jobban élhetnek, mint valaha.